INTERVJU: Kandidat za narodnostnega poslanca, Ferenc Horváth

Poslanec madžarske narodne skupnosti Laszlo Göncz, se od svoje funkcije poslavlja, na volilno komisijo namreč kandidature za junijske volitve ni vložil. V borbo za narodnostni poslanski stolček se podajata Ferenc Horváth, predsednik Pomurske madžarske samoupravne narodne skupnosti in Gabriela Sobočan, predsednica KS Dolga vas.




Pojasnilo uredništva:

Tako Ferencu Horváthu kakor tudi Gabrieli Sobočan, smo v minulih dneh poslali vprašanja v obliki pisnega intervjuja. Po imenskem abecednem vrstnem redu bomo danes objavili pisni intervju s Ferencom Horváthom, jutri pa sledi objava intervjuja z Gabrielo Sobočan. Oba kandidata sta prejela povsem ista vprašanja, razlikuje se le vprašanje številka osem. Število besed v odgovoru na posamezno vprašanje ni bilo omejeno. Horváth se je odločil, da bo odgovore na vprašanja podal tudi v madžarskem jeziku.

Zakaj ste se odločili za kandidaturo za narodnostnega poslanca?

Za kandidaturo sem se odločil po tistem, ko je gospod Göncz objavil, da sam ne želi več kandidirati, in sicer iz dveh razlogov. Čutim, da sem to delo sposoben dobro opravljati. Menim, da sem to dokazal tudi s svojim dosedanjim delom. Pred približno dvajsetimi leti sem začel praktično z ničle ter si z marljivim in poštenim delom pridobil vedno večje zaupanje volivcev, kar je edino pravo merilo za delo politika. Po drugi strani pa si upam trditi, da imam na tem področju ogromno znanja, veliko izkušenj ter poznanstva v političnih krogih tako v Sloveniji kot tudi na Madžarskem, kar je predpogoj za uspešno delo poslanca. Kot predsednik PMSNS sem bil s strani obeh vlad, ki sicer pripadata različnim političnim opcijam, sprejet kot politik in človek. Podobno velja tudi za stranke. Sprejele so me, ker sem se vedno zavzemal za pravo stvar, iskal rešitev problema, bil morda včasih trd pogajalec, ampak vedno iskren in pošten ter sem držal dano besedo.

V kolikor boste zasedli mesto narodnostnega poslanca menite, da lahko storite več kot vaš predhodnik?

Sam se nikoli nisem želel primerjati z nikomer, tako niti z gospodom Gönczem. V kolikor bom izvoljen, bom storil  vse, kar je v moji moči, da bom uspešen. O tem, v kolikšni meri, pa bodo presodili volivci.

Kako vidite trenutni položaj madžarske manjšine v naši državi?

S pravno-formalnega vidika je naš status dobro urejen, je pa velik razkorak med tistim, kar je zapisano v ustavi in zakonih, in kar se dejansko izvaja. Ta razkorak je potrebno zmanjšati. Naša skupnost je številčno zelo majhna, kar predstavlja naš največji problem, zato je toliko bolj pomembno, da naš jezik, kulturo in identiteto ohranjamo v sožitju z večinskim narodom in drugimi narodnostmi na tem območju. Zame je ta kulturna, verska in narodnostna raznolikost, ki krasi naš kraj, dejansko vrednost, za katerega se bom vedno zavzemal. Zelo pomembno je, da sta obe vladi spoznali, da brez gospodarske pomoči ni možen obstoj naše skupnosti. Za to spoznanje in dodatnim sredstvom se moram zahvaliti obema vladama. Zahvaljujoč pozornosti in primernim projektom menim, da se naša skupnost krepi, da postajamo bolj (samo)zavestni, kar je predpogoj za obstoj vsake skupnosti, še posebej, če je številčno tako majhna, kot je naša. V preteklih letih smo z obema vladama stvari dobro zastavili, smer je prava, po tej poti je treba nadaljevati in nadgrajevati dosedanje projekte.

Se boste kot narodnostni poslanec skušali vsaj nekoliko zavzeti za porabske Slovence, ki so v slabšem položaju, pa čeprav to najbrž ne bo v opisu vaših nalog?

Na mojo pobudo smo leta 2012 v Monoštru podpisali sporazum o sodelovanju med pomurskimi Madžari in porabskimi Slovenci. Bila sta prisotna tudi predsednika obeh držav. To sodelovanje se je v preteklih letih okrepilo, za to sem bil in tudi bom vedno odprt. Menim, da je tudi ta sporazum pripomogel k temu, da so porabski Slovenci v preteklih letih od madžarske vlade dobili veliko več finančnih sredstev. Sam sem se za njihove pravice in podporo zavzemal na vseh srečanjih z visokimi predstavniki madžarskega družbeno-političnega življenja. Nenazadnje je rezultat sodelovanja tudi ustanovitev EGTC-ja Muraba preteklo leto. Kot poslanec se bom za njihove pravice in podporo tudi v Sloveniji lahko še bolj zavzemal, torej lahko rečem, da bodo imeli z moje strani še naprej tako rekoč brezpogojno podporo.

Katerim vprašanjem oz. problematikam, vezanim na pomurske Madžare, bi po vašem mnenju v morebitnem vašem mandatu morali posvetiti več časa in aktivnosti?

Uspešnost reševanja vprašanj, vezanih na obe avtohtonih narodni skupnosti v Sloveniji je odvisna predvsem od pripravljenosti vlade. Na relaciji Pomurje-Porabje sem bil v preteklosti zagovornik čim boljšega sodelovanja obeh vlad, ker je to bilo v korist tako Pomurju, kot tudi Porabju. Če smo iskreni, so se stvari začele intenzivneje odvijati po srečanju predsednikov obeh vlad v Lendavi leta 2015, ob 40. obletnici PMSNS. Zato se bom v svojem program še naprej zavzemal za intenzivno sodelovanje obeh vlad, ker je to predpogoj za uspešno delo, za pozitivne premike v regiji.

Kot predsednik nisem izpostavljal le izrazito narodnostnih vprašanj, ker menim, da v večini primerov ni smiselno, da se preštevamo ter ločimo probleme na osnovi narodne pripadnosti. V regiji moramo soustvarjati sožitje in sobivanje, saj je to območje še vedno  zapostavljeno, napredek lahko dosežemo le s skupnimi močmi. Nujna je dejanska krepitev regije, ki bo prijazna in privlačna za mlade in mlade družine. Zato bi bile potrebne spremembe v zakonodaji, tudi sprememba davčnega sistema: ne z uvedbo novega davka, temveč s spremembo, ki bi omogočila, da del prihodkov, ki jih podjetja ustvarijo, dejansko »končajo« tam, kjer so bila ustvarjena, ne pa da se ves prihodek vliva v prestolnico, kjer ima večina podjetij svoj sedež.

Podeželje s tako politiko nima perspektive, nima možnosti razvoja, zato se tudi prazni. Prepričan sem, da je zato, da bi življenje na podeželju bilo bolj privlačno, potrebno spremeniti več zakonov. Veliko teh je namreč zelo neživljenjskih. Kot recimo Zakon o društvih, za katerega lahko povem, da v sedanji obliki zavira delovanje društev, zato ga je potrebno spremeniti. Vemo pa, da so društva največkrat gonilna sila kulturno-družabno-športnega življenja v vsakem naselju. Kar se tipično madžarskih vprašanj tiče bom zagovarjal pravice vsakega posameznika naše skupnosti, tudi tako imenovanih “malih ljudi”.

Zavzemal se bom za pripravo bolj poštenega sistema dodelitve dvojezičnega dodatka v javnem sektorju. Vsekakor je potrebno dvigniti prestiž in uporabo madžarskega jezika v javnosti, v šolstvu, kakor tudi v verskem življenju. Brez javne rabe jezika bo namreč madžarščina s časom izumrla, oziroma ga bomo uporabljali zgolj v družinah.

Načrtov imam veliko, vendar se obljubam izogibam, ker je, kot sem že na začetku povedal, uspešnosti uresničitve le- teh v veliki meri odvisna od pripravljenosti vlade. Lahko obljubim le to, da bom pri svojem delu še naprej zagnan. Za delo poslanca čutim v sebi veliko motivacijo, čeprav se zavedam, da ne bo lahko. Moj slogan ostaja zdaj že skoraj 20 let isti: iskreno in pošteno, ker se tudi tako da, in le tako je zares vredno.

Je po vašem mnenju znanje madžarskega jezika med učitelji na našem dvojezičnem območju pomanjkljivo? Kaj pa znanje madžarskega jezika uradnikov?

Kot sem že omenil pri prejšnjem vprašanju, je potrebno dvigniti prestiž in rabo, s tem pa seveda tudi nivo znanja madžarskega jezika tako v vzgoji in izobraževanju, kakor tudi v drugih javni ustanovah. Vlada je za ta namen sprejela načrt ukrepov, izvajanje le tega še traja, določeni rezultati so že vidni, ampak je še veliko za postoriti.

Ste mnenja, da bi kot bodoči narodnostni poslanec lahko vplivali na znižanje brezposelnosti v Pomurju?

Vsekakor se bom za to maksimalno zavzemal. Predpogoj za to, da lahko vsak, ki si to želi, ostane na rodni grudi in si tu ustvari družino, so delovna mesta. Zato je na eni strani potrebno ustvariti atraktivna delovna mesta, na drugi pa je potrebno delo tudi primerno nagraditi. Velikokrat opažam, da delo ni primerno cenjeno, plače so v nekaterih panogah zelo nizke.

Kako bo z vašimi funkcijami na lokalnem nivoju? Pri morebitni izvolitvi bi se morali zagotovo odreči mestu podžupana lendavske občine. Kako pa bi bilo s predsednikovanjem Pomurske madžarske samoupravne narodne skupnosti? Bi tudi tam želeli ostati aktivni? Morda na enakem položaju? Vidite na tisti funkciji koga drugega? Če, koga?

Kot ste sami povedali, v primeru izvolitve se bom seveda v skladu z zakonom odpovedal podžupanski funkciji. Ker so lokalne volitve sorazmerno blizu menim, da bi bilo v tem, približno polletnem obdobju, za našo skupnosti najslabše, če bi na čelu Sveta PMSNS prišlo do sprememb. Obe funkciji sta pravno-formalno združljivi, veliko pomembneje pa je, da imam na PMSNS sodelavce, ki jim zaupam in s katerimi bom v tem kratkem obdobju delo še naprej uspešno opravljal tako, da na učinkovitost delovanja PMSNS moja morebitna izvolitev ne bo vplivala. Kakšna bo moja vloga na jesenskih volitvah še ne morem povedati, vsekakor je potrebno počakati na rezultate volitev v DZ. Na obeh funkcijah, ki sem jih v tem mandatu opravljal, so bili storjeni vidni koraki naprej, zato bom tudi v bodoče delal tam, kjer mislim, da sem in bom koristen za našo skupnost.

Kako se boste predstavljali volivcem? Boste se predstavljali na klasičen način po krajevnih skupnostih in morda tudi na družbenih omrežjih?

Pripravljam letak, ki ga bo prejelo vsako gospodinjstvo na narodnostno mešanem območju. Tudi plakat bom imel. Na obeh bodo dostopni moji kontakti, torej bom volivcem na ta način tudi neposredno dosegljiv. V načrtu pa imam še predstavitev svojega programa v vseh petih dvojezičnih občinah, aktiven bom tudi v medijih ter na družbenih omrežjih.

Za konec: Bi morda želeli kaj sporočiti našim bralcem?

Samo to, da lahko še naprej računajo name. Tako kot do sedaj želim tudi v bodoče biti deloven, poslušati glas ljudstva in se zavzemati za njihove pravice. Ne dajem praznih obljub, pri meni štejejo le dejanja in dana beseda, iskrenost in pošteno delo. Kajti dokazal sem, da se tudi tako da delat, in le tako je zares vredno.




Miért döntött úgy, hogy jelölteti magát a nemzetiségi képviselői posztra?

A döntést azt követően, hogy Göncz László bejelentette, a jövőben nem kíván indulni a választásokon, két okból hoztam meg. Egyrészt alkalmasnak érzem magam a poszt betöltésére. Megítélésem szerint eddigi munkámmal ezt bebizonyítottam. Mintegy 20 éve a semmiből kezdtem, a szorgalmamnak és a becsületes munkámnak köszönhetően egyre több szavazó bizalmát nyertem el, s egy politikus számára ez az egyetlen reális fokmérő a munkáját illetően. Másrészt úgy gondolom, hogy rengeteg tudással és tapasztalattal, politikai kapcsolatrendszerrel rendelkezem úgy Szlovéniában, mint Magyarországon. S ez a sikeres képviselői munkavégzés előfeltétele. Az MMÖNK Tanácsának elnökeként politikusként és emberként is elfogadott mindkét kormány, pedig különböző politikai oldalhoz tartoznak. Hasonló igaz a pártokra is. Elfogadtak, mert mindig a jó ügyet képviseltem, a megoldásokat kerestem. Lehet, hogy néha kemény tárgyalópartner voltam, de mindig őszinte és becsületes, és mindig tartottam az adott szavam.

Úgy gondolja, hogy többet érhet el, mint az elődje, amennyiben megválasztják?

Sosem szerettem másokhoz hasonlítani magam, Göncz úrhoz sem szeretném. Amennyiben megválasztanak, megteszek mindent annak érdekében, hogy sikeres legyek. Hogy ezt mennyire tudom megvalósítani, azt majd a választópolgárok ítélik meg.

Milyennek látja a magyar közösség helyzetét Szlovéniában?

Jogi szempontból nézve a státuszunk kellőképpen rendezett, de nagy a szakadék az alkotmányban és a törvényekben leírtak, valamint azok tényleges megvalósítása között. Ezt a szakadékot mindenképpen csökkenteni kell. A mi közösségünk esetében a létszámát tekintve egy nagyon kis közösségről van szó, s ez jelenti számunkra a legnagyobb gondot. Ezért is nagyon fontos, hogy megőrizzük anyanyelvünket, kultúránkat és identitásunkat, békés együttélésben a többségi nemzettel és más nemzetiségekkel. Számomra ez a kulturális, vallási és nemzetiségi sokszínűség, amely a vidékünkre jellemző, egy hatalmas érték, aminek pártfogója vagyok. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindkét kormány felismerte: gazdasági támogatás nélkül a közösségünk nem maradhat meg. Ezt a felismerést és az ebből kiinduló támogatást szeretném mindkét kormánynak ezúttal is külön megköszönni. Az odafigyelésnek és a megfelelő támogatásoknak, projekteknek köszönhetően úgy vélem, hogy a közösségünk megerősödött az öntudatában. Ez pedig minden közösség megmaradásának az alapfeltétele, de különösen a kis közösségek esetében. Az elmúlt években mindkét kormánnyal jól határoztuk meg a célokat, az út jó irányba vezet, ezt az utat kell folytatni és az eddigi projekteket kell továbbgondolni.

Nemzetiségi képviselőként gondját viseli-e majd legalább valamennyire a rosszabb helyzetben lévő rábavidéki szlovéneknek, még ha ez nem is szerepel a „munkaköri leírásában”?

2012-ben Szentgotthárdon az én kezdeményezésemre írtuk alá az együttműködési megállapodást a muravidéki magyarság és a rábavidéki szlovének között. Az aláíráson részt vettek a két ország akkori államelnökei is. Az együttműködés az elmúlt években erősödött, erre mindig nyitott voltam és leszek a jövőben is. Meggyőződésem szerint ez a megállapodás is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években a magyar kormány jelentősen megnövelte a rábavidéki szlovén intézmények költségvetési támogatását. Minden magasrangú társadalmi-politikai összejövetelen a magyar politikusoknak külön hangsúlyoztam a rábavidéki kérdés jelentőségét. Nem utolsósorban az együttműködés egyik eredménye a tavaly alakult Muraba ETT is. Képviselőként Szlovéniában még inkább képviselni tudnám az érdekeiket. Kijelenthetem, hogy rám gyakorlatilag feltétel nélküli támogatóként számíthatnak

Milyen kérdésekkel, illetve problematikával kíván a mandátumában hangsúlyosabban foglalkozni, amelyek a muravidéki magyarságot érintik?

A két szlovéniai őshonos közösség támogatása elsősorban a mindenkori kormány akaratán múlik. Muravidéki–rábavidéki viszonylatban pedig a két kormány szorosabb együttműködésének voltam a támogatója, hiszen ebből előnye származott úgy a Muravidéknek, mint a Rábavidéknek. Ha őszinték vagyunk, az események 2015-től gyorsultak fel, amikor a két ország kormányfői találkoztak az MMÖNK 40 éves évfordulója alkalmából. Ezért a jövőben is fontosnak tartom a két ország, a két kormány közötti lehető legszélesebb körű együttműködést. Ez az előfeltétele a sikeres munkának, a pozitív folyamatoknak a térségben. Elnökként sem csak kifejezetten nemzetiségi kérdéseket vetettem fel, hiszen meggyőződésem szerint a legtöbb kérdésben nem célszerű számlálgatni magunkat, a problémákat pedig kizárólag nemzetiségi alapon kezelni. A térségben az együttélést kell erősítenünk, hiszen a régió még mindig elhanyagolt, s a felemelkedését csak közösen tudjuk elérni. A fejlődéshez nélkülözhetetlen a térség fejlesztése, szükséges a fiatalok és a fiatal családok számára vonzó térség kialakítása. Ehhez elkerülhetetlen bizonyos törvények módosítása, így többek közt az adózásra vonatkozó törvény esetében is. Félreértés ne essék, nem új adó bevezetésére gondolok, hanem a mostani rendszer módosítására. Olyan értelemben, hogy a vállalatok által megtermelt bevétel egy része visszakerüljön abba a térségbe, ahol az megtermelődött. A mostani rendszer ugyanis kifejezetten főváros-centrikus, hiszen a legtöbb vállalatnak ott van a székhelye. A mai rendszerben a vidéknek rosszak a kilátásai, korlátozott a fejlődés, ez pedig a térség kiürülésével jár. Meggyőződésem szerint több törvényt kellene módosítani ahhoz, hogy vonzóbbá váljon az élet vidéken. Ráadásul nagyon sok törvény nem életszerű. Így például az egyesületekről szóló törvény sem, amely gyakorlatilag ellehetetleníti az egyesületek munkáját. Ezt azért fontos megváltoztatni, mert vidéken szinte minden településen az egyesületek a társadalmi, kulturális és sportélet mozgatórugói. A kifejezetten nemzetiségi kérdéseket illetően képviselni kívánom minden ember jogait, az úgynevezett „kisemberekét” is. Kezdeményezni fogom a kétnyelvű pótlék igazságosabb rendszerének kidolgozását. Szintén fontos a magyar nyelv presztízsének és használatának növelése az oktatásban, a közszférában és az egyházi életben egyaránt, hiszen amennyiben nem használjuk a nyelvet a nyilvánosságban, akkor idővel kihal, illetve használata a családokra korlátozódik. Rengeteg elképzelésem van, de nem szeretek ígérgetni, hiszen ahogy az elején említettem, a jogok érvényesítése jelentős mértékben a kormány megfelelő hozzáállásán múlik. Azt viszont ígérni tudom, hogy a munkámat a jövőben is lelkiismeretesen és odaadóan végzem. Nagy belső motivációt érzek magamban a feladat elvégzésére, bár tisztával vagyok azzal is, hogy a feladat nem lesz könnyű. A mottóm lassan 20 éve változatlan: őszintén és becsületesen, mert így is lehet, és igazán csak így érdemes.

Véleménye szerint hiányos a kétnyelvű oktatásban a tanárok magyar nyelvű tudása? És a közszférában?

Ahogy az előző kérdésnél is kifejtettem, növelni kell a magyar nyelv presztízsét és használatát, illetve természetesen a nyelvtudás szintjét is úgy az oktatásban, mint a közszférában. A kormány ennek érdekében egy külön akciótervet fogadott el, történtek is bizonyos előrelépések, de még sok a tennivaló.

Hogy látja, képviselőként hozzájárulhat a Muravidéken a munkanélküliség csökkentéséhez?

Mindenképpen megteszek mindent ennek érdekében. A munkahelyek megteremtése az alapfeltétele annak, hogy a szülőföldjén maradhasson és itt alapítson családot mindenki, aki itt képzeli el a jövőjét. Ennek érdekében egyrészt vonzó munkahelyeket kell teremteni, másrészt pedig a munkát kellőképpen jutalmazni kell. Gyakran tapasztalom, hogy a munka nincs kellőképpen értékelve, bizonyos ágazatokban nagyon alacsonyak a fizetések.

Mi lesz a tisztségeivel helyhatósági szinten? Megválasztása esetén le kellene mondania alpolgármesteri posztjáról. Mi lesz az MMÖNK Tanácsának elnöki tisztségével? Ott is aktív szeretne maradni? Talán azonos beosztásban? Lát-e valaki mást ebben a funkcióba? Ha igen, akkor kit?

Ahogy Ön is megállapította, megválasztásom esetén a törvénnyel összhangban természetesen megválnék az alpolgármesteri tisztségemtől. Mivel a helyhatósági választások igencsak közel vannak, ezért megítélésem szerint a magyar közösség számára az lenne a legrosszabb, ha a mintegy féléves időszakra az MMÖNK élén személyi változás történne. A két funkció jogilag összeegyeztethető, de sokkal fontosabb az, hogy az MMÖNK-nál olyan szakmai stábbal rendelkezem, akikben megbízom és akikkel közösen úgy tudnám mindkét tisztséget betölteni, hogy a megválasztásom semmiképpen sem befolyásolna a munka hatékonyságát. Hogy az őszi helyhatósági választásokon milyen szerepkörben kívánok tevékenykedni, azt egyelőre nem tudom megmondani, mindenképpen meg kell várni az országgyűlési választások eredményét. Mindkét mostani betöltött tisztségemben jelentős előrelépések történtek ebben a mandátumban, s a jövőben is ott kívánok tevékenykedni, ahol a közösség hasznára lehetek.

A választópolgároknak miként kíván bemutatkozni? A klasszikus módszert, a helyi közösségek végigjárását vagy netán a közösségi hálókat választja?

Szórólapot készítek, amelyet a nemzetiségileg vegyesen lakott terület minden háztartásába eljuttatok. Plakátom is lesz. Mindkettőn szerepelnek majd az elérhetőségeim, tehát a választópolgárok közvetlenül is megszólíthatnak. A tervek szerint mind az öt nemzetiségileg vegyesen lakott községben bemutatkozom, de aktív leszek a sajtóban és a közösségi hálókon is.

Kíván-e valamit üzenni az olvasóinknak?

Talán csak annyit, hogy a jövőben is számíthatnak rám. Aktív kívánok maradni, meg fogom hallgatni az emberek szavát és képviselni fogom a jogaikat. Számomra nem az üres ígéretek, hanem csak a tettek és az adott szó számít, az őszinteség és a becsületes munka. Mert bebizonyítottam, hogy így is lehet, és igazán csak így érdemes.